fbpx

A PCOS (Policisztás Ovárium Szindróma) kialakulásának okai és hatása a szervezetre 1. rész

Az orvosok legalább az 1700-as évek óta jegyeznek fel PCOS-sel kapcsolatos tüneteket női betegeiknél. Ennek ellenére a tünetegyüttesek mögött rejlő kiváltó ok évszázadok óta felderítetlen.

A női egészség és endokrinológia területén dolgozó szakértők új elképzelésekkel álltak elő, amelyek segíthetnek jobban megérteni a szindróma hátterében álló folyamatokat. Ezek új irányt adhatnak a jobb kezelések és gyógyszerek kifejlesztéséhez.

A Policisztás ovárium szindróma kiváltó okai: genetika

Az orvosok legalább az 1700-as évek óta jegyeznek fel PCOS-sel kapcsolatos tüneteket női betegeiknél. Ennek ellenére a tünetegyüttesek mögött rejlő kiváltó ok évszázadok óta felderítetlen.

A gének hormonális láncreakciókat váltanak ki.

A PCOS kialakulásnak lehetséges oka - legalábbis részben - a génkészletünk, mert tény, hogy PCOS-re való hajlam örökölhető. Egy a Birminghamban lévő Alabamai Egyetemen végzett kutatás szerint a PCOS-ben szenvedő nők 24%-nak az édesanyja és 32%-nak a lánytestvére is szenved ebben a szindrómában.

A PCOS-ben szenvedő nők rokonainak esetében nagyobb esély van metabolikus rendellenességek kialakulására, azonban nincs egyetlen PCOS-t okozó gén. Gének és kórélettani folyamatok széles köre működik közre a PCOS kialakulásában, emiatt is lehet, hogy változatos tünetek alakulnak ki a különböző korú nőknél. Számos PCOS-sel kapcsolatos genetikai vizsgálat azonosított be olyan géneket, amelyek hatással vannak a hormonszintekre és az inzulinrezisztenciára.

Legtöbb a PCOS-ben szenvedő nő esetében várhatóan súlyfelesleg alakul ki. A túlsúly és elhízás hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához. Az elhízás súlyosbítja az inzulinrezisztencia tüneteit, azonban normális testtömegű, PCOS-ben szenvedő nőknél is kialakul ez az állapot. A kutatások azt mutatják, hogy a PCOS-ben szenvedő nőknél testtömegtől függetlenül - legyen az alacsony vagy magas - inzulinrezisztencia fog kialakulni. Ez nem igaz a hasonló korú, de PCOS-ben nem szenvedő nők esetén. Ez azért fontos tény, mert azt mutatja, hogy a magas testtömeg - ami gyakran kulcsfontosságú az inzulinrezisztencia kialakulásában PCOS-ben nem szenvedő nők estében-, a PCOS-ben szenvedőknél nem az egyetlen kiváló tényező, ami inzulinproblémákhoz vezet.

Az inzulinrezisztencia magas tesztoszteronszint kialakulásához vezet

A PCOS-ben szenvedő nőknél az inzulinrezisztencia gyakran figyelmeztető jel arra, hogy prediabétesz állapota és diabétesz kockázata állhat fenn, ahogy a PCOS-ben nem szenvedő egyének esetén is. Az inzulinrezisztencia állapotában a szervezet nem képes a test sejtjeit elegendő glükózzal - azaz üzemanyaggal - ellátni. Ennek hatására a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a glükózszintet egyensúlyban tartsa. Az inzulintöbbletnek számos olyan negatív hatása lehet, mint a petefészkek működésének gátlása vagy a normálisanál magasabb férfi nemi hormonszint (ún. androgének), beleértve a tesztoszteront is.

A PCOS-ben szenvedő nők esetén a magas androgén hormonszint valószínűleg megzavarja vagy, egyesesetekben leállíthatja az ovulációt: részben a luteinizáló hormon (LH), részben pedig a gonadotropin felszabadító hormon (GNRH) szintjének megváltoztatásával. Mindkettő hatással van a petesejt érésére és kilökődésére, ami a menstruációs ciklus közepén történik. Ha az ovuláció rendszertelenül történik, akkor szabálytalanná válhat a menstruációs ciklus, amenorrhea (a menstruációs ciklus teljes hiánya), terméketlenség és petefészekciszták alakulhatnak ki a PCOS-ben szenvedő nők többségénél. Emellett a PCOS-re jellemző magas androgénszint súlyos aknét és arcon, nyakon, mellkason, kezeken és lábakon előforduló túlzott szőrnövekedést (hirsutizmus) is okozhat. Az inzulinrezisztencia pedig bőrelváltozásokat (kinövéseket és sötét foltokat) okozhat és hozzájárul a nem kívánatos, nehezen leadható testtömegtöbblet kialakulásához, ami tovább rontja a PCOS tüneteit.

A hormonegyensúly-zavar negatív hatással van a teljes szervezetre

A hormonok a szöveteken keresztül fejtik ki hatásukat a szervezetre és növelhetik olyan egészségügyi problémák kialakulásának az esélyét, amelyeket nehéz közvetlenül összefüggésbe hozni a PCOS-sel, szemben a termékenységi és menstruációs problémákkal. A PCOS hátterében álló hormonegyensúly-zavar jóval több probléma kialakulására növeli a kockázatot, mint ami „csak” a reprodukciós rendszert érinti:

  • Szabálytalan menstruációs ciklus: A PCOS-ben szenvedő nők többsége tapasztal kiszámíthatatlan - gyakran 35 napnál hosszabb- menstruációs ciklusokat rendszertelen vagy teljesen kimaradó vérzéssel (amenorrhea). A rendszertelen ovuláció és a menstruációs vérzés kimaradása a hormonegyensúly-zavar közvetlen következménye. A gyenge menstruációs vérzés oka lehet az ovuláció kimaradása, a nagyon erős vérzés oka pedig ciklus elmaradása miatt folyamatosan vastagodó méhnyálkahártya (endometrium). Ez a réteg lökődik le a menstruációs vérzés során így, ha túlzottan megvastagodik, akkor nagyobb mértékű vérzést fog okozni. A PCOS-ben szenvedő nőknek jellemzően kevesebb mint 6-8 menstruációs ciklusa van egy évben, amíg ez normál esetben 10-17 ciklus. Továbbá, 10-15%-uknak valamivel hosszabb a menstruációs ciklusa: 32-26 napos.
  • Terméketlenség: A PCOS-ben kialakuló hormonegyensúly-zavar akadályozza az ovulációt. Ha a petefészkekből nem lökődik ki petesejt, akkor nem történik meg a megtermékenyítés. Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Szövetsége szerint a női terméketlenség leggyakoribb oka a PCOS. A terméketlenség a PCOS-ben szenvedő nők közel 80%-át érinti. Szerencsére vannak olyan eljárások, amelyek segítéségével lehetséges a teherbe esés ezeknek a nőknek a számára is. Ezek közé tartoznak az életmódbeli változtatások, ovulációt stimuláló gyógyszerek, műtéti eljárások és más termékenységet elősegítő kezelések, amelyek segítségével a legtöbb PCOS-ben szenvedő nő teherbe tud esni.

A gyakori tünetek közé tartoznak petefészekciszták és a medencetáji fájdalom?

PCOS-ben kialakulhat számos, buborékszerű ciszta az egyik vagy mindkét petefészek felszínén, amelyek lényegében a részben megérett és nem kilökődött petesejtek. Ezek a petesejtek a tüszőben maradnak, amelyek duzzadnak, de nem repednek meg. A PCOS-ben szenvedő nők csak az egyik petefészkén akár 25 vagy több ciszta is lehet. Ezek a ciszták „némák”, ami azt jelenti, hogy általában semmilyen észlelhető tünetet nem okoznak, bár néhány beteg medencetáji fádalomról számol be.

Fontos tudni, hogy nem minden PCOS-ben szenvedő nőnél alakulnak ki petefészekciszták, illetve a petefészekciszták jelenléte nem egyértelműen jelzi azt, hogy valaki ebben a betegségben szenved. Nagyon valószínűtlen, hogy valaki érzi a ciszták jelenlétét. Az gyakrabban előfordul, hogy a PCOS-re gyanakvó orvos ultrahang vizsgálat közben azonosítja be a nagy számú és méretű cisztákat.

Annak ellenére, hogy a betegséget Policisztás Ovárium Szindrómának hívják, számos nőnél nincsenek ciszták a petefészkeken, akiknél ezt az állapotot diagnosztizálják. A petefészekciszták jelenléte nem diagnosztikus kritérium.

Emiatt „a Nemzeti Egészségügyi Intézet javasolta a szindróma nevének megváltoztatását egy olyanra, ami pontosabban kifejezi a metabolikus, pszichológiai és termékenységi problémákkal összefüggő tünetek sokaságát, amelyek jellemzően előfordulnak a betegségben szenvedő nőknél”- nyilatkozta Dr. Scott Isaacs az Atlantai Endokrinológusok Szövetségének egyik orvosa és az ugyancsak atlantai székhelyű Emory Egyetem Orvostudományi Karának adjunktusa az EndocrineWeb-nek.

A reproduktív szervek daganatos megbetegedésével összefüggő kockázatok: petefészek, méhnyálkahártya és emlő

A szabálytalan menstruációs ciklus hatására a méhnyálkahártya (endometrium) folyamatosan növekszik és vastagodik, nem pedig lelökődik 28 naponta, aminek normál esetben kellene történnie. Ez a túlnövekedés kockázatot jelenti méhnyálkahártya hiperplázia (szövet felszaporodás) kialakulására, aminél a méhnyálkahártya sejtjei összecsoportosulnak és rendellenes formát vesznek fel. Egy, a Londoni College Egyetem munkatársai által írt áttekintő tanulmány szerint a méhnyálkahártya megvastagodása majdnem háromszorosára növeli kockázatot a méhdaganat kialakulására PCOS-ben szenvedő nők esetén. A vizsgálatot és annak eredményét 11 jó módszertannal végrehajtott tanulmányra alapozták, amelyekben összesen 919 PCOS-es és 72 000 PCOS-ben nem szenvedő nőt vizsgáltak.

Ebben az áttekintő tanulmányban - amit a Human Reproduction Update c. folyóiratban publikáltak -, nem találtak nagyobb kockázatot emlő- és petefészekdaganat tekintetében, ellenben más tanulmányokkal, amelyek ezekre a daganattípusokra is nagyobb kockázatot állapítottak meg PCOS-ben szenvedő betegeknél. A kutatás szerzői megjegyezték, hogy a magasabb méhrák kockázat ellenére a betegnek tudniuk kell, hogy ez egy ritka daganatos megbetegedés. A Daganatos Betegségek Amerikai Társaságának tájékoztatása szerint a betegség csupán 100 000-ből 24 nőt érint évente az Egyesült Államokban.

Forrás: https://www.endocrineweb.com/

A cikk folytatását ITT tudod elolvasni!

Figyelmedbe ajánljuk a következő megoldási javaslatainkat:

Ha értesülni szeretnél legújabb akcióinkról, ajándékainkról

Kérjük töltsd ki!
Kérjük töltsd ki!
Elolvasás után jelöld be a mezőt!
Kérlek, ezt a mezőt is töltsd ki!
"Nem vagyok robot" teszt sikertelen.

Elérhetőségeink

Központi telefonszámunk:
+36 1 800 1999
Munkanapokon 9:00-15:00 között.

E-mail: info@wtn.hu
Terméktanácsadás: kérdéseit várjuk a hogyan@wtn.hu e-mail címre.

Telefon mellékek

1-es mellék: Leadott megrendelések
2-es mellék: Csomagszállítás
3-es mellék: Számlázás
4-es mellék: Viszonteladói, kiskereskedelmi információk

Kövess Minket